A világ energiaellátásának több mint 80%-a fosszilis vagy nukleáris energiahordozók felhasználásán alapul.¹ Ez köztudottan jelentős problémákat okoz, amelyeket két csoportba sorolhatunk:

• a fosszilis és nukleáris energiahordozók kimerülése: mind a fosszilis, mind a nukleáris energiaellátás a véges készleteink kimerítéséhez vezet. Bár a fosszilis energiahordozók több millió év alatt biomasszából újraképződnek, ez a mi szemszögünkből nem nevezhető relevánsnak. Az, hogy ezek az energiahordozók meddig tartanak ki, függ a felhasználásuk intenzitásától, új készletek felfedezésétől és a technológia fejlődési ütemétől. Általánosan elfogadott az az állítás, miszerint a felhasználás jelenlegi szintjén a fosszilis és nukleáris energiahordozók készletei még ebben az évszázadban kifogynak.
• a természet és a lakókörnyezet terhelése: nem jelentéktelen környezeti terheléssel jár a fosszilis és nukleáris energiahordozók felhasználása, illetve nagyobb katasztrófák kialakulásáért is felelőssé tehető (például Fukusima). A klímaváltozás kialakulásában a legnagyobb szerepet a fosszilis energiahordozók elégetése játssza, az üvegházhatás fokozásán keresztül. A jelenlegi energiaellátás két további problémás területe a jelentősebb katasztrófák kialakulásának veszélye és az atomhulladék tárolásának megoldatlan helyzete.

A fennálló problémák különféle megoldási javaslatokat követelnek meg.

[1] Anteil am Primärenergieverbauch, Stand 2006; Wesselak V. & Schabbach T. Regenerative Energietechnik Springer Berlin / Heidelberg 2009. 5. o.

[1] Anteil am Primärenergieverbauch, Stand 2006; Wesselak V. & Schabbach T. Regenerative Energietechnik Springer Berlin / Heidelberg 2009, S. 5